Most jutottam el odáig, hogy látom: nem sokáig fog életben maradni ez a blog-próbálkozás.
Az ok egyszerű: roppant mód nem érdekel már, hogy mi is van.
Egy cseppet sem vagyok jobban, mint korábban. De rosszabbul sem, ami számomra azt jelenti, hogy továbbra is így maradok.
Orvos valamivel több, mint 2 hónapja látott, az akkori instrukciónak az volt a lényege, hogy el kell felejteni, hogy egyáltalán beteg vagyok... mintha ilyen könnyű lenne. Mintha nem volna minden nap valami, ami emlékeztet rá. Mindegy.
Volt, amikor azt éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Most már akár csúszhat is: nem érdekel.
Kezdek beleszürkülni a mindennapokba, amiknek egyetlen célja lett: úgy a nap végére érni, hogy semmi ne történjen. Nem egy izgalmas lét, de jelenleg ez teljes mértékben megfelel nekem.
Néha azt hiszem, hogy segítségre volna szükségem, de tudom: a problémáimat csak én oldhatom meg. Egyedül.
Majd valahogy átvészelem ezt az időszakot, és talán ha végre megérkezik a tavasz, jobb lesz. Remélem.
Ennyi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése