Végre voltunk 4D-s ultrahangon. A doktor ugyan nem volt túl lelkes, de nem is azért mentünk, hogy a doktor szeressen minket, hanem hogy végre láthassuk a kisbogarat...
Nem is tudom, mit mondhatnék. Csak feküdtem, és ahogy néztem a picurt, folytak a könnyeim... Csodaszép baba. Megérte ennyit várni rá :) Kicsi széles, lapos nózija van, mint nekem volt... és azt is megmutatta, hogy ő bizony továbbra is Áron marad :)
Ugyan a köldökzsinórt beszedte a lábacskái közé, de azért a lényeg látszódott :)
Az egyetlen aprócska gond az volt, hogy jó szokása szerint megint nem volt hajlandó megmozdulni. Vizsgálat előtt bevágtam egy banánt és majdnem egy tábla csokit, de mindezek ellenére csöppem úgy döntött, hogy ő inkább belefúrja az arcocskáját a lepénybe... aztán a kíváncsiskodók pedig majd decemberben megbámulhatják idekint.
Arcocska:
Lábik köze:
2 megjegyzés:
Tünemény ez a gyerek:) Szép formás babuka!
köszönjük szépen :)
örökölte :p
Megjegyzés küldése